Egy tökéletes hosszú hétvége receptje- Ilyen volt a legcsodásabb hétvégém...

Augusztus 20. Hosszú hétvége. Munka mentes napok. Ezek azok, amelyek miatt képes voltam kitartani egy kemény időszakban, ami szellemileg sokat kivett belőlem. Az év eddigi részét szinte megállás nélküli munkával töltöttem, így ez a pár nap kecsegtetően hangzott. A leginkább a beígért meglepetésem végett nem tudtam nyugton maradni, és talán emiatt telt el olyan lassan az idő.

Péntek

Talán a legnehezebb nap volt ebben az időszakban, hiszen tudtam hogy már csak karnyújtásnyira vagyok a vonattól onnan pedig szimpla két órás útra a fővárostól és a páromtól. A percek óráknak tűntek, de valahogy csak túléltem ezt a hétvége előtti borzalmas napot.
A vonaton már kezdtem ráállni a pihenésre és a kikapcsolódásra, ami a Trónok harca nézésével és pár finom, kényeztető falattal indult. Az út kellemesre sikeredett, még úgy is hogy késéssel érkeztünk meg az állomásra. A késői érkezés következtében már nem volt sem erőnk, sem pedig kedvünk a várost róni ezért egy otthonülős este mellett tettük le a voksunkat.

Szombat

A szombat reggel már csak a szombati nap tudata miatt is szépen indult. A kalandjaink előtt jobbnak láttuk egész nap lustálkodni, hogy kellő kép rápihenhessünk a dolgokra. A nap nagy részét emiatt otthon töltöttük a hűs szobában és felkészítettük magunkat a ránk váró illatok áradatára az alattunk elterülő Magyar ízek utcájáról. Nem csalódtunk, megannyi illat kényeztette az orrunkat és nehéz volt ellenállni a kísértésnek.
Az ország tortáját viszont nem tudtuk kihagyni, mivel már tavaly is elcsábított minket az édesség. Az idei év tortái nem mondom hogy dobogósok a szívemben, de elég finomra sikeredtek. Különösem a Komáromi leány ízlett nekem, a benne lévő körtés töltelék különlegessé tette az egészet.
Az este hátralévő része a hatalmas sétákról és beszélgetésekről szólt, melyet egy kis sör kortyolgatása tett teljessé. Hazaérve egy film mellett elfogyasztott pizza tette fel a koronát a napra. Teljesen kisimultak már ekkorra az idegeim. De ez még csak a kezdett volt...

Vasárnap

A reggel lassan, egy kávé kíséretében kezdődött. Kiélveztük a rohanás mentes pillanatokat és kényelmesen készültünk a napra.
Az otthon melegét, azaz most a hűvösét elhagyva az első utunk a Magyar ízek utcája felé vezetett, mivel feltett szándékunk volt ott találni magunknak valami reggeli/ebéd féleséget. Találunk is pár ígéretesnek kinéző étel különlegességet, de végül egy régóta kinézett és kipróbálásra váró tölcséres kolbász ételt választottunk. Nem kellett csalódnunk, hiszen tökéltes volt az egész úgy ahogy volt. A magvas tölcsér, a benne lévő két fajta mini kolbász és a ínycsiklandozó pirított hagyma tökéltes párosításnak bizonyult, és a hozzá választott szószokban sem kellett csalódnunk.
Az étkezés végeztével egy nagyobb séta várt ránk, a rendezvény miatti lezárásoknak köszönhetően. De a teli hasunk nem is bánta a mozgást. Az utunk a Deák tér felé vezetett méghozzá a Világ múmiái kiállítás felé. Már első pillanatban tudtuk, hogy meg kell látogatnunk a kiállítást, mivel mind a ketten rajongunk ezért és az ehhez hasonló témákért.
Sok érdekes dolgok láttunk, hallottunk és tanultunk. Minden egyes forintot megért, hogy életünkben először ellátogassunk egy ilyen kiállításra. Mindenkinek csak ajánlani tudom, hiszen érdekes tudás ez, amelyet szerintem jó ha ismerünk.

Mikor kijöttünk az épületből szembesültünk azzal, hogy a nap kellemetlenül tűz és jobb lenne fedezékbe húzódni vagy szimplán hazamenni és otthon kivárni a kellemesebb időt. Otthon tehát ismét átadtuk magunkat a pihenés kényeztetésének.

Hét órakkor a párom szólt, hogy ideje készülni mivel megyünk a meglepetésemért. Rendbe tettem a sminkem, a hajam és fotó képes ruhába tuszkoltam magmat. Igyekeztem nem mutatni mennyire izgatott vagyok, de valószínűleg nem sikerült teljesen elrejtenem izgatottságomat, hiszen 2 hétnyi várakozás és találgatás után végre ott voltam a meglepetés küszöbén. Na meg persze a vigyorgó fejemtől már csak egy neon világításos tábla hívta volna fel jobban a figyelmet arra, hogy nem férek a bőrömbe.
Ahogy haladtunk a még nem tudott cél felé Mr. Zs. említést tett egy villamossal való tovább haladásról is, ami miatt pedig teljes üresség költözött a fejembe és nem tudtam, hogy mi lesz ez meglepetés. Jól kitervelte ezt az elterelést, ugyan is egy japán éterem előtt haladtunk el, amikor hirtelen megállt, megfordult és beinvitált az étterembe. Természetesen csak pislogtam és nem hittem a szememnek, meg úgy semminek ami éppen akkor történt. Olyan hihetetlen volt az egész. Imádom japánt minden szempontból, így ez egy 10-ből 15-ös meglepetés lett. 
Nem számítottam rá, mivel nem a kedvence a japán konyha, legalább is a nyers... hülye vagyok a sült hallal is ki lehet kergetni a házból, szóval magától a haltól is rosszul van. A sushi mesés volt, Mr. Zs. Pedig nagyon bátor és rengeteg mindent megkóstolt és egész sok minden ízlett is neki. Nem lett a kedvence ugyan, de én örültem és büszke is voltam rá.